Matematika
Történelem_1
Történelem_2







Történelem érettségi szóbeli tételek 2011.  

01. Az ókori Kelet találmányai, tudományai, művészeti és vallási alkotásai

02. A trianoni békeszerződés, és annak következményei

03. Honfoglalás, kalandozások, a magyar nép eredete

04. I. István uralkodása, és a koronázási jelvények

05. Középkori városok kialakulása, a XI.-XII. századi nyugat-európai gazdasági és társadalmi fejlődés

06. A reformáció, és annak irányzatai

07. Középkori ember élete, az egyház szerepe a mindennapi ember hétköznapjaiban

08. Hunyadi Mátyás uralkodása

09. Földrajzi felfedezések

10. A mohácsi csatavesztés, az ország részekre szakadása

11. A felvilágosult abszolutizmus jellemzői, és II. József intézkedései

12. Károly Róbert uralkodása, gazdasági reformjai, a városfejlődés korai szakasza

13. Széchenyi István reformelképzelései

14. Az ipari forradalom: az első és a második ipari forradalom

15. A kiegyezéshez vezető út

16. Az első világháborúhoz vezető út

17. A két világháború közötti magyarországi külpolitika (Trianonnal kell felvezetni)

18. A fasizmus kialakulása Németországban

19. A II. világháború után kialakult nagyhatalmi viszonyok (hidegháború)

20. Az 1956-os magyarországi forradalomhoz vezető út 1953 tavaszától a megtorlásig

21. A magyarországi nemzetiségi kérdés a XVIII. századtól

22. A gödöllői királyi kastély története

23. A globális világ előnyei és hátrányai

24. A rendszerváltás utáni parlamenti választási rendszer Magyarországon


---------------------------------------------------------------------------------------

01. tétel - Az ókori Kelet találmányai, tudományai, művészeti és vallási alkotásai Ókor

Az ókor az emberiség történelmének az írásbeliség megjelenésétől a Nyugatrómai Birodalom bukásáig tartó korszaka. Ezt a korszakot az őskor előzi meg és a középkor követi.

Az első ismert írásos emlékek a valószínűleg legrégibb írásformával, az ékírással készültek i. e. 3500 körül. Ezt tekintjük az őskor végének és az ókor kezdetének. Az ókor végének (és a középkor elejének) meghatározása nem egyértelmű, legtöbb történelemtudós a Nyugatrómai Birodalom bukását (476) tartja a fordulópontnak.

Az ókor a régészet korszakbeosztása szerint a rézkor időszakával esik egybe Eurázsia legnagyobb részén. Az ókor része még a bronzkor és a vaskor, melyek a rézkort követték.

Az ókori Közel-Kelet kronológiája biztos időpontokkal csak az i. e. 8. századtól rendelkezik: az i. e. 763 június 15-i ninivei napfogyatkozáshoz viszonyíthatunk, ami III. Assur-Dán uralkodásának idején Simannu (sziván) hónapban volt.

Az ókori Görögország és az ókori Róma történelmét együttesen antikvitás vagy antik kor néven szokás emlegetni.

Az írás kialakulásához vezető út

Az írott történelem terjedelme mintegy 5000–5500 év. Az ókor egy hatalmas változás megtestesítője, amely az idők múlásával ment végbe. Az ókor kezdetén az ember már birtokolta a tűzet, és a kommunikációban számtalan egyedi jelrendszert alkalmazott. Kialakultak a civilizáció bölcsői.

A közösségi kapcsolatok egyre szorosabbra húzták az emberek közötti teret. Kialakultak a társadalmi csoportok. A mezőgazdasági és állattenyésztési ismeretek összegyűjtése nagyobb termelékenységet eredményezett, felesleget jelentkezett, amit vagy a szűkös időkre tudtak tartalékolni, vagy a kereskedelem alapját jelentették. Már az ókort megelőző időben kiterjedt kereskedelmi tevékenységet bizonyító régészeti leleteink vannak. A nyelv kialakulása az emberi gondolkodás fejlődését eredményezte, ami tovább segítette a feleslegek felhalmozását.

Megjelentek olyan kultúrák is, melyek a fa-, kő- és csont helyett a nagyobb hatékonyságot adó fémeket kezdték el használni.

A környezetétől függő nomád kultúra mellett megjelenő földművelés állandó telepek kialakítását feltételezi. Csak megfelelő természeti körülmények biztosíthatták a megfelelő hatékonyságú mezőgazdasági termelést. Ilyen hely volt a Földközi-tenger partvidéke, Mezopotámia, Kelet-Afrika, az Indus-völgy, Délkelet-Ázsia és Kína déli területei, valamint Közép-Amerika.

A növénytermesztés elterjedése mellett fontos volt az állatok háziasítása is. Az állatok kezdetben húst, gyapjút és bőrt adtak, mint szállító eszközök a mezőgazdaságban és az építkezéseknél is egyre fontosabbá váltak az ember számára. Az állatoknak köszönhetően egyre több felesleget tudtak termelni, a kereskedelem révén pedig a falvak egyre gazdagabbak lettek. A mezőgazdasági települések azonban korlátozták a nomádok szabad mozgását, sőt a legjobb éghajlatú, legdúsabb legelőket foglalták el. A letelepült és a nomád népek közötti folytonos területszerzési csatározások a települések önvédelmének kialakítását tette szükségessé.

A településeken őrtornyokat, masszívabb épületeket, fa- és földsáncokat kőfalakat hoztak létre, hogy a település jobban védhető, nehezebben támadható legyen. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen erődöt meg tudjanak építeni és meg tudjanak védeni, munkamegosztásban kellett dolgozni. Megjelentek a hivatásos munkások, katonák és az irányítók rétege is. Ahhoz, hogy egy ilyen nagy közösséget irányítani lehessen, hivatalnok réteg is kellett. A feleslegek megtermelése már el tudott tartani egy szélesebb papi réteget is, akik a természeti, gazdálkodási, történelmi, társadalmi összefüggések ismereteinek megőrzői és továbbadói, tanítói voltak. Egyre bonyolultabb vallási rendszereket hoztak létre a megszerzett ismeretek bonyolultságának megfelelően. A felgyülemlett ismeretek hosszú távon már nem voltak memorizálhatóak. A képi, tárgyi emlékeztetők alkalmazása mindennapossá vált a társadalmi, a történeti, a gazdasági (termelési) és a vallási információk területén egyaránt.

Végül az idők elhozták az írás rendszerbe foglalását is. Az első írásrendszerek további lökést adtak a fejlődésnek, mivel általuk az ismeretek megőrzése, felhalmozása lényegében korlátlan távlatot kapott. Az első civilizációk Mezopotámiában, i. e. 3500 körül keletkeztek, majd egyre inkább terjedt Egyiptom (i. e. 3000), India (i. e. 2500), Kréta vagy a minószi civilizáció felé (i. e. 2000), hogy meghódítsa az olyan messzi területeket is, mint Kína és a közép-amerikai civilizációk (i. e. 1500).

Egyistenhit: Idegen szóval monoteizmus, egy adott nép vallásában csak egyetlen istent ismer el, ennek mutat be áldozatot, ennek hódol, és őt tartják a mindenség teremtőjének és a földkerekség egyetlen istenének. Ilyen például Palesztinában a zsidó vallás, a keresztény vallás.

Többistenhit: Idegen szóval politeizmus, egy adott nép vallásában több istent tart számon, mindennek megvan a saját istene, és ezeknek különböző szerepeik vannak. Ilyen többistenhívő vallás volt az ókorban a görögöknél és a rómaiaknál is.

 A sumerokA sumerok a Kr. E. 4. évezred közepén vándoroltak be Mezopotámia déli részére (a Tigris és az Eufrátesz közének [görög szóval Mezopotámia] déli részén terült el). A betelepülő sumerok az itt talált neolitikus földműves műveltséget az öntözés alkalmazásával gyors fejlődésnek indították. Központok alakultak ki, és ezek a központok városállamokká fejlődtek, falakkal vették magukat körül. Megszületett az állam. A történelem folyamán először a sumerok kezdtek csatornákat, gátakat építeni, hogy a folyókat a termelés szolgálatába állítsák. A termelés szervezeti keretét nagy részben a templomgazdaságok látták el. Az irányítást a templom vagy az állam hivatalnokai, a közvetlen termelést a közrendű szabadok végezték. A megtermelt javak a raktárba kerültek, s innen látták el a földműveseket. Kézművesek is tartoztak a gazdasághoz, akik szerszámokat és szöveteket készítettek. Jelentős városállamaik: Úr, Uruk, Umma, Kis, Lagas, Surripak, Nippur, Iszin, Larsza. Kiemelkedő alkotásuk az ékírás, amely konkrét tárgyakat ábrázolt, majd később az ábrák a hangalak felé tolódtak és szótagokat jelöltek. A központosított államhatalomnak írástudókra is szüksége volt, ezért iskolákat állítottak fel, melyeket a „Tábla Házának” Edubbának neveztek. Sumer műveltsége: a sumerok és Mezopotámia későbbi népeinek kiemelkedő alkotása, az ékírás. Az irányításhoz nélkülözhetetlen volt az írás. A sumérokat követő akkádok átvették írásukat, de saját nyelvükre alkalmazták, így az ábrák rajzolata és jelentése teljesen elvált egymástól. Az idők folyamán a jelek egyre egyszerűbbé váltak, s kialakultak a jellegzetes ék alakú jelek. A tudomány szerencséjére más anyagok híján az agyagot használták írásra, melyet kiégettek. A vallás: a sumerok földöntúli világa zord, az istenek kiszámíthatatlanok, kegyetlenek és követelőzők voltak. (A templomi istenjegyzékek 450, sőt van, ahol 3600 földöntúli lényről beszéltek: eredetileg minden városnak megvolt a maga mindenható istene, de a kapcsolatok bővülésével az istenek átvétele, cseréje is megkezdődött. Papság szentháromságot állított fel: Anu [ég], Enlil [föld], Éa [óceán]). A mezopotámiai hitvilág jellegzetes vonása volt a jóslás (csillagok). Sok ismeret, megfigyelés halmozódott fel, mely serkentően hatott a tudományokra (csillagászat, matematika). A sumerok a hatos számrendszert alkalmazták, melynek máig tanúja a kör 360 fokra való felosztása, időmérésünk beosztása (óra, perc, másodperc). Szoroztak, osztottak, a naptárukat 12 hónapra osztották, s minden hatodik egy kiegészítő hónappal egyeztették a hold- és a napév eltérését. 

Az óbabiloni birodalom

Az amaruk támadását követően Mezopotámiában több város emelkedett ki, Kr. e. XVIII. századra a legfontosabb központtá Bab ili (= Isten kapuja = Babilon) vált, az Eufrátesz partján (itt állt a hétemeletes toronytemplom, Biblia bábeli tornya). Kiemelkedő uralkodójuk a Kr. E. 1700-as években élt Hammurapi volt. Nevéhez fűződik a kor legjelentősebb törvénygyűjteménye (sumer és akkád előzményekre épül), amelyet egy 3 méter magas kőoszlopba véstek. Ebben a tulajdon megjelenése is tükröződik. A halál utáni élet rendkívül jelentős szerepet játszott az ókori egyiptomiak vallási képzeteiben. Kialakították a mumifikálás technikáját. Ekés földművelésre tértek át. Az iparban a vas megjelenése volt jelentős. IV: Amenhotep fáraó (Kr. El XIV. század) Amon kultusza helyett bevezette Aton napisten kizárólagos tiszteletét (a kísérlet az uralkodó halála után megbukott). A babiloni-asszír kultúrát a leginkább agyag táblácskákon fennmaradt írásos emlékek tömege őrizte meg számunkra. Az ékírások egy része gazdag és számító kalmárnépekről tanúskodik, amely hatalmas üzleteket bonyolított le, nagy cégekről, amelyek komoly személyzettel dolgoztak, kereskedelmi hitelről, fejlett pénzrendszerről. A pénz kezdetben réz-, majd ezüstpénz volt a Bibliából is ismert sekel.

Egyiptom

Egyiptom Afrika északkeleti részén, a Nílus alsó folyása mentén terül el. Két állam alakult ki: Alsó-és Felső- Egyiptom. Kr. e. 2900 körül Felső- Egyiptom uralkodója (Ménész) egységes országot teremtett. Ebben a korszakban bontakozott ki az egyiptomi művészet, a vallás és az írás jellemző vonásai. Évezredeken át Egyiptom volt az egész világ éléskamrája. Kiváltságos helyzetük van a nőknek Egyiptomban. Nő is örökölhet és nőágon is lehet örökölni. Az uralkodók rendkívüli hatalma tette lehetővé az Óbirodalom első századaiban az ókori építészet legnagyobb alkotásainak, a piramisoknak a megszületését. Ezek a hatalmas építmények a fáraók síremlékei voltak, amelyek nagy, összecsiszolt kőtömbökből álltak, melyek habarcs nélkül illeszkedtek egymáshoz. A fáraók testének minél jobb minőségben való fennmaradásért fejlesztették ki a mumifikálás művészetét. Írásos emlékeik a papirusz tekercseken fennmaradt hieroglif írásjelek.

Palesztina, a Biblia földje (Kánaán)

Egyiptom hanyatlását követően (Kr. E. XII. század) vándoroltak be ide a zsidó (héber) törzsek. Az Ótestamentum Palesztina történetének legfontosabb forrása. Saul központosította a hatalmat (Kr. E. XI. század). Az ország teljes egyesítésére Dávid uralkodása idején került sor a Kr. E. X. század elején, főváros Jeruzsálem. Dávid utódja Salamon lett. Salamon tette despotikussá a királyi hatalmat. Halála után az ország két részre szakadt: az északi Izraelre, és a déli Júdeára, Jeruzsálem székhellyel.  II. Sarrukin asszír uralkodó elfoglalta Izrael fővárosát (Kr. E. 722). Az egység érdekében csak Jahvét ismerték el a zsidók istenének. A fennmaradásért folytatott küzdelmek során a zsidó hit tisztán egyistenhívő (monoteista) vallássá vált. + A zsidó vallás főbb jellemzői:

Ø      Saul központosította a hatalmat. Az ország teljes egyesítésére Dávid uralkodása idején került sor a Kr. e. X. század elején. Fővárossá Jeruzsálemet tette. Utódja, Salamon tette despotikussá a királyi hatalmat. Halála után az ország két részre szakadt: északi Izraelre, a déli Júdeára.

Ø      Látnokok, jósok, próféták léptek fel, s megjövendölték Isten büntetését az idegen istenek tisztelete miatt.

Ø      Szakítottak az idegen kultuszokkal és csak Jahvét ismerték el a zsidók egyetlen istenének, s csak az ő jeruzsálemi szentélyében lehetett tisztelni az istent.

Ø      A „babiloni fogság” időszakában jelentős változás történt vallási életükben. Jahve a zsidók felett uralkodó egyetlen istenségből a mindenség teremtőjévé és a földkerekség egyetlen istenévé vált. Rajta kívül semmilyen istenséget nem ismertek el.

Ø      Ezzel a zsidó hit tisztán egyistenhívő (monoteista) vallássá vált.

Ø      Szent könyvük a Tóra volt. Ebben voltak leírva többek között a törvények, melyeket a zsidó nép fanatikusan betartott. A törvényeket vezetőjük, Mózes írta le két kőtáblára, ezt nevezték tíz parancsolatnak.

Ø      Minden szombaton ünnepet tartottak, ilyenkor nem dolgoztak, csak Jahve tiszteletével, imádásával foglalkoztak.

Ø      Fő képviselőik a farizeusok.

Ø      Az újszülött fiúgyermeket születése után a zsidóknál körülmetélték. A zsidóság várt egy megváltóra, Messiásra, aki később Jézus Krisztus személyében jött el hozzájuk.

Fönícia

Az elegendő csapadék miatt nem kellett öntözniük, és jól jövedelmező növényeket (szőlő, olajfa) termesztettek. A városok ügyes kézművesei hajókat, szöveteket, üvegárut, fémeszközöket állítottak elő. Sorra alapították kereskedelmi telepeiket. A föníciai kereskedővárosok legmaradandóbb alkotása a hangjelölő írás volt. (Kr. e. 1100 táján Bübloszban dolgozták ki a 22, vonalas jelből álló írást, amely a magánhangzókat nem jelöli. Ez az alapja a héber és az arab írásnak. A görögök továbbfejlesztették a magánhangzók hozzáadásával, és ez lett a latin ábécé alapja.

Óperzsa birodalom (Kr. e. 559-331)

A perzsák az Irán-medence nyugati részén éltek (állattenyésztő, lovas nép). Kürosz meghódította a méd birodalmat, Mezopotámiát, Föníciát, Palesztinát. I. Dareiosz is növelte a birodalmat Európa és India felé. A birodalom egységét szolgálta a főbb utak kiépítése, s az erre támaszkodó postai szolgálat. A perzsák hitvilága szerint a világban a jó és a rossz, a világosság és a sötétség küzd egymással. A perzsához hasonló vallási irányzatokat vallási dualizmusnak nevezzük.

India

Az öntözés jelentős szerepet játszott az Indus és a Gangesz völgyében. Az Indus völgyében városi kultúra bontakozott ki (Kr. e. 3 évezred eleje). A házak kőből és téglából épültek, eszközeik bronzból készültek. Az utcák derékszögben metszették egymást, a házakba vizet vezettek, és csatornákon át vezették el a szennyvizet. A textilipar fontos alapanyaga, a gyapot innen indult hódító útjára. Indiai vallások: a) Brahmanizmus: a világot változtathatatlannak ítélte, elismerte a kasztrendszer jogosságát, a változás lehetősége csak a halál után volt adott. b) Az újjászületés formája a földi élet minőségétől függött. A lélekvándorlás (reinkarnáció) tana szerint minden indiai vallási irányzatra jellemző volt. Négy kaszt alakult ki: a papok a brahmanák osztályába tartoztak, az uralkodó és földbirtokos- arisztokrácia a ksatriják kasztjába sorolhatók, a kézművesek a vaisják, a régi leigázott lakosság a sudrák vagy páriák. Buddha (Kr. e. VI. sz.): nem támogatta a kasztrendszert, tanításának a lényege a vágyakról való lemondás. Ez a kultúra nagyot alkotott a filozófiában, vallásban, irodalomban, de az anyagi kultúra viszonylag primitív maradt.

KínaKínától északra, a Góbi-sivatag térségében éltek a hunok. Forrásaink hiányosak róluk. A kínaiak a hunok elleni védekezés céljából építették ki a kínai Nagy Falat. Már nagyon korán kialakult a kínai képírás, de jelrendszerük a szóírásnál nem jutott tovább. Jelentősen fejlődött a mezőgazdaság, az öntözés és az eke terjedésével. Kínai vallások: a császár maga is isten volt. A hitvilág sok szellemből és ősök lelkéből állt. Kr. e. a VI. században két elvont vallási rendszer alakult ki: a) Kung-fu-ce (Konfuciusz) a hagyományok tiszteletére, a közösség és az állam szolgálatára tanított. b) Lao-ce a boldognak vélt ősi múlt felé fordult, elvetve minden változtatást. Gondolatrendszerét könyve, a Tao tök ing (Az út és erény könyve) után taoizmusnak nevezik.


 







www.cscsaba.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!